A magzat már az anyaméhben elkezdi az auditív ingerek feldolgozását. Sok anya tapasztalja, hogy mag- zata eltérően reagál egy kellemes zenére és egy hírtelen erős zajra.
A csecsemő nap-nap után új környezeti zajokkal, beszéd hangokkal ismerkedik. Van gyermek aki békésen alszik a nappaliban miközben a család tesz-vesz körülötte, más gyermek minden neszre felébred. Ezek a különbségek felnőtt kórban is jelen van, pedig a hallás vizsgálat azt mutatja, hogy egyformán jól hallunk, tehát a hallásunk 0 és 25 dB között van.
A hallás érzékeléssel történik, feltétele az egészséges hallószerv és idegpályák. A beérkezett ingereket összekapcsoljuk az eddigi tapasztalatainkkal és létrejön az észlelés. Pld megtapasztaltuk, hogy mi a kutyaugatás és ha ismételten halljuk a korábbi emlékkel összekapcsoljuk. Minél több a tapasztalatunk annál pontosabban differenciáljuk a hangokat, pld. hogy az egy férfi vagy női hang, hogy milyen érzelmi állapotban van a beszélő, hogy közel van, vagy távol. 
A jó hallás nem jelenti azt, hogy megfelelő az észlelés, és megfelelő az információ feldolgozása.

A sort még hosszan folytathatnánk, de ez a felsorolás is mutatja, hogy a jó hallási figyelem átszövi éle- tünket. A szülőnek feltűnik, mert látható, ha gyermeke ügyetlen tehát tornára viszi, észreveszi, hogy gyermeke nem rajzol, tehát grafomotoros fejlesztésre viszi, de ha a gyermek rendszeresen nem azt csinálja amit kérünk azért összeszidjuk, ha rossz a helyesírása végtelenségig gyakoroltatjuk és csak ritkán jut eszünkbe, hogy vajon jól értelmezi-e a gyermek a hozzáintézett beszédet.