A látás a vizuális információk feldolgozása, amelynek fő célja a tárgyak, jelek azonosítása illetve a cselekvések elsődleges vezérlése. A vizuális információ feldolgozása a szemben kezdődik, de addig, amíg egy éles, sokszínű, többféle alak-háttérrel bíró folyamatos képet észlelünk, igen hosszú és bonyolult utat tesznek meg a szemünkbe érkező vizuális ingerek. A képalkotásban a látóidegnek, számos agyi sejtcsoportnak, a tarkólebenyben található látókéregnek kiemelten fontos szerepe van, nem beszélve az ezekkel összhangban működő apró izomorsóknak, amelyek képesek megfelelő szögbe állítani a fejünket, és információkat nyújtani az elsődleges mozgásszabályozási központunknak (vesztibuláris rendszer, kisagy), amelyek segítenek a mélység-, akadály- és távolságészlelésben.
Mindebből következik, hogy a látás rendkívül összetett és számos funkció együttes működését igénylő folyamat. Működési probléma a vizuális információ haladási útjában bárhol előállhat. Látásprobléma esetén gyakran megállnak az optikai rendszer felmérésénél (kell-e szemüveg vagy sem?), illetve a szemészeti diagnózis felállításán; továbbá, ha megvan a szemüveg, attól máris megoldottnak remélik a problémát, vagy súlyosabb esetben gyengénlátó vagy aliglátó minősítést kap az érintett gyermek. A legtöbb esetben a látásélesség (vízus) meghatározása történik, amely az ép, 100%-os látáshoz képest való látás-csökkenést hivatott felmérni, illetve a szemüveglencse Dioptria értékével korrigálni a csökkenést, amennyiben lehet. Azonban a "teljes képhez" meg kell figyelni a kétszemes működést, a térlátást, a szem-kéz koordinációt, az alap izomtónust és mozgásállapotot, a kognitív képességeket, a lateralitást, a fényviszonyokhoz való alkalmazkodást, a képalkotási gyorsaságot, a fixációs és követő szemmozgásokat, a tekintetváltást, továbbá figyelembe kell venni a gyermek életkorát, személyiségét, habitusát és aktuális figyelmi szintjét is.
A fentiekben ismertetett látásprobléma-típusok, egyéb vizuális problémák mellett a FUNKCIONÁLIS /PEDAGÓGIAI LÁTÁSVIZSGÁLAT keretén belül azonosíthatóak be, amelyet diagnosztikai és terápiás területen gyakorlott látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus végez. A funkcionális látásvizsgálat során megfigyeljük a gyermek praktikus élethelyzetekben megmutatkozó látásteljesítményét, valamint életkora és képességei adta lehetőségek szerint megvizsgáljuk vizuális funkcióit. A vizsgálat során a különféle játékos / életkorhoz, mozgásállapothoz és fejlettségi szinthez alkalmazkodó helyzetekben megmutatkozó spontán vizualitás szubjektív megfigyelésén túl, standardizált látásteljesítményt mérő tesztek (Preferential Looking Test, STYCAR Test, Lea-ábrák, stb.) objektív felvétele is történik
A megfigyelés és a mért eredmények összevetése mutatja meg, hogy a gyermek kihasználja-e a látórendszerében rejlő lehetőségeket, vagy eszközökkel, a környezet átalakításával és fejlesztéssel segíteni kell a lehetőségekhez képest maximális látásteljesítmény kiaknázásában.
A funkcionális látásvizsgálat során feltáruló problémás vizuális és esetleg ezzel összefüggésben álló területek, jellemzők összegzése után EGYÉNRE SZABOTT, KOMPLEX LÁTÁSNEVELŐ PROGRAM indulhat meg a vizsgálatot végző gyógypedagógus iránymutatásai szerint, amely a probléma súlyossága szerint lehet időszakos tanácsadás jellegű vagy rendszeres egyéni vagy csoportos foglalkozás keretén belül megvalósuló.
Látásprobléma felmerülése
esetén tehát számos funkció és terület alulműködéséről vagy akadályozottságáról beszélhetünk, ezekből a leggyakoribbak:
Csökkent látásélesség/beszűkült látótér:
(gyakori szemészeti diagnózisok: miopia-rövidlátás, hypermetropia-túllátás, ambliopia-tompalátás, strabizmus-kancsalság) ha ezek nagyobb fokúak, akkor látássérülés specifikus ellátásra van szüksége a gyermeknek; ha kisebb mértékűek, látásneveléssel és optikai rehabilitációval javíthatóak.
Szemteke-rezgés:
(nystagmus): akarattól független, 1-3 mm-es kilengésű, többnyire vízszintes (de létezik függőleges és körkörös) rángásszerű szemmozgás. Kifáradáskor, erősebb koncentrációkor felerősödik. Idegrendszeri érintettséget jelez, lelki okai is lehetnek. Komplex, egyénre szabott szenzoros terápiával enyhe mértékben csökkenthető, folyamatos neurológia konzultáció mellett.
Megkésett vizuális fejlődés:
más észlelési/motoros/kommunikációs területen is kisebb-nagyobb elmaradás tapasztalható, de előfordulhat önállóan is. Megfelelően adagolt mennyiségű és minőségű vizuális ingerekkel hatékonyan fejleszthető.
Látási ügyetlenség:
(ocularis apraxia): a vizuális inger felvételi és feldolgozási folyamatában érintett területek nem megfelelő összmunkájából adódó "ügyetlenebb" látás. Bizonyos gyengébb látási alfunkciók (pl.: fixálás, követés, alak-háttér azonosítás) beazonosítása után jól fejleszthető, illetve az idegrendszeri éréssel sok alfunkció spontán helyreáll, csak később.
Vizuális figyelmi zavar:
nehézséget okoz a fixálás, követés, térészlelés, gyakori az esés-bukás, mellényúlás, gyors kifáradás. Igen összetett tünetegyüttes, amelynek gyakran lelki okai vannak, vagy általános szenzomotoros éretlenség része. Tervezett, egyénre szabott komplex tréninggel hatékonyan javítható.
Agyi eredetű látássérülés:
(CVI-Central/Cortical Visual Impairement): többségében jó látásélesség (negatív szemészeti lelet), azonban gyakran változó vizuális magatartás jellemzi, ami azt jelenti, hogy időnként kiválóan észrevesz a gyermek apró dolgokat is, máskor pedig nekimegy mindennek. Színeket jól érzékel, de formákat nem, sajátos tekintetrögzítés és gyorsan kifáradó vizuális magatartás jellemzi. Gyermekszemész és neurológus szakemberek együttműködésével diagnosztizálható, egyéni, komplex vizuális terápiával a feldolgozást támogató és akadályozó tényezők feltárhatóak, és egyéni technikák kialakításával javítható.
